| 2007.04.12 - 2007.04.06. AZ ELSŐ BLOG...
Március 26-án végre nagy-nagy örömömre bemutathattuk a nagyközönségnek, min is dolgoztunk több mint egy évig. Elképzelni sem tudtam, ugyan hányan jönnek majd el a sajtótájékoztatóval egybekötött lemezbemutatóra. Az élmény így még átütőbbre sikerült, ugyanis a terem színültig megtelt és a média képviselői is sokan kíváncsiak voltak ránk. Először egy többször lepróbált kaszkadőr feladatot hajtottunk végre, egymásért, a zenénkért és a sikerünkért tettük szó szerint tűzbe a kezünket. Aztán válaszoltunk a kérdésekre, majd közel négy órán keresztül dedikáltunk. (még jó, hogy bírta a kezünk - pedig a képen láthatjátok, hogy tényleg "égés" volt :)) Fergeteges élmény volt. Nagyon bízom abban, hogy a zenénk tényleg eljut az emberekhez, s nem csak a fiatal, cuki fiúkat látják bennünk. Pár napra rá leforgattuk második videoklipünket, melyet Indián rendezett. Hajnali nyolckor kellet indulnunk a forgatás helyszínére. Igen-igen hajnali 8. Mivel hétvégén én nem szoktam tíz előtt felébredni. A klipforgatás nagyon élvezetes volt, bár fárasztó. Csúszkáltunk, küzdöttünk a víz ellen, megperzselődtünk, vacogtunk. Szóval elég eseménydúsra sikeredett. Nézzétek meg!
::Dávid::
2007.04.12 - 2007.04.10. HÚSVÉT UTÁN
Boldog Húsvéti ünnepeket mindenkinek, aki olvassa a blogomat, még így utólag is.
A várva várt tavaszi szünet sok-sok fárasztó próbával, de hatékonyan telt. Ez azzal járt, hogy minden nap, amikor mindenkinek megfelelt az időpont, többnyire délelőtt, és délután is próbáltunk. Én nagyon szeretem az együttest, és a zenét, de szünetben felkelni a hajnali órákban -olyan 8-9óra táján- kész öngyilkosság. :) Húsvét előtti napon beszereztünk két gagyi műanyag labdát, hogy amikor szüneteket tartunk, ölöndülhessünk egy kicsit. Az eredmény lenyűgöző lett: egy neonzöld és egy neonsárga labdát rúgdosó NTX zenekar majdnem összes tagja -a kavicsos betonnak köszönhetően- elesett, és valahányszor ezen eset történt, határozott röhögőgörcsben tört ki, mindenki nagy örömére. Szombaton egy osztrák tévé forgatott velünk próba jeleneteket. Vicces volt, ugyanis horvátul és németül beszéltek, így mi is rákényszerültünk hogy megmutassuk hiányos nyelvtudásunkat, így igazi belevaló multi-kulti show-t csináltunk. Maradék időmet -amennyi maradt- igyekeztem barátaimmal, szeretteimmel tölteni.
Vasárnap húsvétoztunk, kicsi pihi volt a hét megpróbáltatásai után... Természetesen megtiszteltük ezt a napot egy este 9 órával kezdődő próbával, mely felettébb sikeresnek ígérkezett... Éjfélig húztuk egymás agyát, de nem jutottunk sokkal előrébb.
Hétfőn végre összeállítottuk azt a koncertlistát, ami első pár koncertünk során, talán némi variációval kísérni fog bennünket. Nehéz volt kiválasztani a legjobb feldolgozásainkat, de kompromisszumokkal közös nevezőre jutottunk... Így most már nagyon várjuk a NTX első 80 perces nagy koncertjét, kb. 20 számmal, köztük 9 feldolgozással készülünk meghódítani a közönséget, és persze magunkat... :)
üdv:
::Dávid::
2007.04.12 - 2007.04.12. ÚJRA SULI...
Belecsöppentem ismét az iskolába, ami ismét "nagy" örömöt okozott nekem. Megy az évvégi hajtás, az érettségire készülés, és a tanárok is mindenkitől egyre többet várnak el. Sajnos ők azon fajtából származnak, akik nem ismerik el, hogy az ő tárgyukon kívül más is létezik. Ez sokszor odáig fajul, hogy egymással versenyeznek, ki tud több anyagot feladni, minnél rövidebb időre. Igyekszem ezeket a kihívásokat teljesítesni, kár hogy ez nem ilyen egyszerű. Elmúlt pár napom, valamint szerintem az elkövetkezők is az érettségire készülésről fognak szólni. 2 hét múlva vége az utolsó évemnek. El sem hiszem. De az élmény kétoldalú. Egy részről örülök, hogy megszabadulok a középiskola nehézségeitől, ugyanakkor a másik felem sírni fog, mert nagyon sok élményem kötődik ehhez a gimnáziumhoz.
Egy kicsit beszélek az együttesről is, hiszen többségetek nagyrészben ezért olvassa blogomat, így igyekszem ezen igényeket is kielégíteni. Nagyon sok kérdést kapunk a kedves zenekart szerető emberektől. Pár kérdésre kitérnék: az aktuális koncertek mindig elérhetőek a weblapunk koncert menüpontjában. Igyekszünk mindenhova elmenni, és minden kedves embernek, aki szereti a zenénket örömöt szerezni. De ez sajnos nem csak tőlünk függ. Többnyire ez úgy működik, hogy ahova hívnak bennünket, mi oda nagyon szívesen megyünk, és nagyon várjuk a koncertlehetőségeket, hogy mindenhova eljuthassunk. Jelenleg körülbelül 30 állomás van szervezés alatt, remélem minnél több meg is valósul belőle.
Más. Sokan hiszik, hiszitek, hogy mi a Tokio Hotelre hajazunk. Ha így lenne, akkor Nagasaki Express lenne a nevünk... :) Másrészt németül énekelnénk. Nagyon sok fiatal feltörekvő együttes van, akiket -köztük bennünket sem- a Tokio Hotel motivál. Mi pusztán szeretnénk azt a zenét adni ami belőlünk jön, és ha ezzel más embereket boldogabbá teszünk, akkor mi leszünk a legboldogabbak az egész univerzumban. Nem szeretem a zenei skatulyákat. Szerintem teljesen mindegy hogy minek nevezzük: pop-rock, emo, rock, metál, ska, reggie, screamo, hardcore, funky, jazz, vagy blues, a lényeg hogy belülről jöjjön, és kifejezze az együttest.
Köszönöm szépen a támogató kommentárokat, nagyon sokat segítenek nekem. Sokan nem érzik hogy mi is emberek vagyunk. Nagyon sokan bírálnak azért bennünket, amit csinálunk, nagyon sokan lenéznek bennünket érte, de azt hiszem, hogy a lemezünk elég átütő erejű, és hogy még többen szeretnek majd meg bennünket a számok hallatán. Azt is remélem hogy sok bennünket utáló ember is "megtér" majd hosszas gondolkodás után, és rájönnek, hogy a zene ami belőlünk árad, nem csak bennünket, a mi korosztályunkat érinti...
Ez a bejegyzésem kicsit terjedelmesre sikeredett, de remélem nem fáradt el a szemed kedves Olvasó. :)
::Dávid::
2007.04.18 - 2007.04. ÚJRA ÍROCK :)
Az elmúlt napokban egy feszült várakozás alakult ki bennem. Ez persze mint mindig, nem olyan egyszerű. Egyik oldalról a legeslegelső koncertünket várom, a másik oldalról pedig ott van a RANDIZÓNA adás, amit szintén Pénteken adnak majd le, továbbá tudtommal a pénteki interaktív "betelefonálós" vendége leszek.
Furcsa, de amíg nem voltam "részese" a médiának, akarva-akaratlanul kialakult véleményem volt az ismert emberekről, és hajlamos voltam elsőre ítélni a magyar "sztárok"-at. Örömmel fedezem fel, hogy egytől-egyig mind egyéni, színes egyéniségek, csak sajnos gyakran másra használják őket. Gondolok itt a bulvársajtóra. Többségük, mármint akikkel én találkoztam, nagyon közvetlenek, barátságosak voltak. Lassan minden blogom egy filozófiai eszmefuttatás lehetne... De úgy gondolom fontos megosztanom VELETEK tapasztalataimat, hogy ezzel is többek legyetek, tanuljatok egy picit. :P
Teljesen a VIVÁhoz kötődöm. Nem csak a blogommal... Hétfőn voltunk az Interaktív műsorban, bemutattuk az új klipünket. Sajnos Peti lemaradt, ugyanis suliban kellett lennie, elhalaszhatatlan órája volt. Dedikáltunk jópár lemezt is, hogy talán TI megnyerhessétek az Interaktív műsorok egyikében...
Minap egy nagyon új sportággal találkoztam, a neve: AIRSOFT. Ezt tulajdonképpen olyan mint a paintball, csak mégsem. :) Ugyanúgy fegyverekkel játsszák, csak ezek már élethűek, 1:1-es méretarányúak. És itt nem festékpatronosak a töltények. Szimpla műanyaggolyókat kell lövöldözni. Mellesleg megjegyezném, hogy nagyon fájdalmas tud lenni... Egy elhagyatott, annó kiképzésekre használt, régi laktanya épületben játszottam először. 3 emelet, garázs, sötét pince, csigalépcső, lépcsőház. Nagyon változatos terepnek ígérkezett... Jó barátom, Tomi mutatta meg nekem a játékot, és fortélyait. Egy az egy ellen játszva eszméletlen izgalmakat éltem át. A szívem folyamatosan a nyakamban dobogott, kapkodtam a levegőt. Csendben kellett mászkálnom, hisz nem hagyhattam hogy meghallja honnan jövök. Kezdetnek nem volt olyan rossz, szerintem több játszmát nyertem mint Tomi. Nagyon jóléreztük magunkat, már tervezem a következő partyt. Remélem minnél többen összejövünk játszani:)
::Dávid::
2007.04.24 - 2007.04.24. AZ ELSŐ NAGY KONCERTÜNK...
Megvolt a legeslegelső 80 perces nagykoncertünk:
Körmenden az Edda zenekar előzenekara voltunk. Nagyon vártuk ezt a fellépést, hiszen régóta készültünk rá.
Más nap volt mint a többi. Reggel töri fakton 2órán keresztül az én csoportom felelt. Rám persze nem került sor, de addigis végig izgulhattam két órát. Végre elszabadultam az iskolából. Elmentem anyuhoz, elkértem a kocsit tőle, hogy próbára el tudjak menni. Mire hazaértem, Olivér már otthon várt, és nagylelkűen segített bepakolni a kocsiba... Elmentünk próbálni. Peti vonata késett, így a megbeszélt 1óra helyett csak 13:45kor érkezett meg a próbaterembe... Gyorsan összeszereltünk, átjátszottunk 1-2 számot, és már pakolhattunk is össze, mivel jött az egyik producerünk, és apukám értünk. Mire levittük a cuccokat, ott állt egy kék "csoda" a ház előtt. Ekkor átfutott az agyunkon, hogy hogyan fogunk lejutni 4re, a beállásra... A kék csoda egy legalább 10 éves rozsdásodó, magától szétesni akaró, 6 személyes furgon volt. A gond csak azzal volt, hogy az együttesen kívül, még Tominak, (barátom, aki ezúttal a Road szerepét tölti be:) be kellett férnie. Namosthátugye az együttes 5 tagú, ehhez jött még Tomi, és apa, aki vezetett... Gyors bepakolást követően belegyömöszöltük magunkat a gépsárkányba, és nekiidnultunk a 30 perces halál-túrának...
Szerencsére éppségben megérkeztünk körmendre, a koncert helyszínére. A színpad egy kastély udvarán volt. Itt gyorsan bemutatkoztunk mindenkinek, üdvözöltük a velünk nagyon lelkesen foglalkozó, és bennünket segítő embereket. Bementünk a szoc-reál stílusban felújított -kastélyban levő- öltözőnkbe, ölöndültünk egy kicsit, meg beszélgettünk, átbeszéltük a koncertet, hogy mit hogyan miért, meddig, hogyan mikor csináljunk... :)
Eljött a koncert pillanata. 7óra, sikoltó tömeg. Mi a színpad mögött gyülekeztünk, míg bejelentettek bennünket. A No Thanx név hallatán hatalmas üdvrivalgásban tört ki a cirka 400-500 fős tömeg, melyet mi dobhártyát szaggató sikoltozásként észleltünk... :) Jött az első szám. A "Csak ami jár" c. számmal indítottunk. Ekkor még picit szét voltam csúszva, hiszen nem könnyű ennyi ember elé kiállni. Aztán 1-2 perc elteltével én is felengedtem, és kezdetét vette a buli...
Nagyon pörgős számokkal indítottunk, a feldolgozásaink is nagyon bejöttek a nagyérdeműnek. Érdekességként, hogy Erik pihenhessen egy picit, elénekeltem a Red Hot Chili Peppers-től a Californication c. számot. Meglepődve tapasztaltam, hogy az én hangomat is nagyon jól fogadta a közönség.
Mindent összeszedve nagyon elégedett voltam magunkkal az első nagykoncertünkön, és annak is nagyon örülünk, hogy a buli kapcsán nagyon fontos dolgokon tanulhattunk, így tudjuk már, hogy hogyan tegyük jobbá az elkövetkező koncertjeinket, amikról a www.nothanx.hu oldalon a koncert menüpontban mindig tájékozódhattok....
2 hét és érettségi... Azt hiszem el kell kezdenem aggódni... :DDD
Mindenkit sok szeretettel várok az összes élő NTX koncerten!!!!
Remélem az egész ország területén lesz lehetőségünk hatalmas bulikat csapni... :)
::Dávid::
2007.04.30 - 2007.04.30. ÉRETTSÉGI ÉS ROCK~N~ROLL:)
Egyre inkább közeledik az érettségi, így rákényszerültem a tanulásra. Jövő héten hétfőn kezdünk magyarral, kedd matek, és így tovább. A zene mellett nagyon kevés időm marad a tanulásra, és ezt a kevés időt igyekszem a lehető legjobban kihasználni... Néha nem sok eredménnyel. :) Aránylag jól állok, Törivel, Matekkal, nyelvekkel szerintem nem lesz gond, csak a magyartól tartok egy pindurit. Az a sok életrajz nem nekem való. A verseket szeretem, de nagyon válogatós vagyok. József Attila, és Ady Endre írományai tartoznak a kedvencem közé. Remélem érettségiben is ez lesz. :) Apropó versek: jó barátom, Masszi Bálint költészete -mert igenis arról beszélhetünk- fog meg leginkább. Az www.apoeta.fw.hu oldalon azthiszem Borsó néven futnak a versei, gondolatai... Érdemes beleolvasni!!!
Megvolt időközben a második nagy koncertünk, ezúttal Miskolcon alkottunk. :) Hihetetlen, de az utolsó számnál az első sorban álló lányok elkapták a lábam, és egyszerűen nem akarták elengedni. Úgy 2 percre beragadtam, és egyre több kéz húzott a közönség felé. Nagyon rémisztő volt, egyszerűen nem akartak elengedni... És persze gitáromat is féltettem... A koncert után egy picit dedikáltunk. A dedikáló asztalig vezető út hosszúnak tűnt. 6 biztonsági őr sem tudta távoltartani a sok lelkes rajongót. Szó szerint majdnem letépték a ruhámat. Eléggé rémisztő volt. Némi szervezéssel sikerült rendeznünk a tolongó tömeget, és mindenki kapott autogrammot, képet, amit csak akartak...
Másnap ún. "Médiaturné" következett, ellátogattunk magyarország másik végébe... :) Voltunk Nyíregyházán egy rádióban, Debrecenben meglátogattunk még egy rádiót, ami előtt lerobbant a kocsink. Szerencsére sikerült a problémát orvosolni. Egyszerűen nem akarta bevenni az egyes, és kettes fokozatot. Így folytathattuk hatalmas turnénkat a debreceni tévében. Itt egy helyi zenei kívánságműsor vendégei voltunk. Egész napunk röhögéssel telt, nagyon jóléreztünk magunkat, és már látom előre a nyári koncerteket, és az utakat... Sok érdekes élmény fog ránk várni:... :DDD Ennyi nemnormálissal (NTX+Road aki a Tomi) összezárva nem lehet kibírni röhögés, és bulizás nélkül. Minden percét élveztem...
Holnap, azaz május 1-én budapesten, a Városligetben fogunk fellépni du. 5 órakor, minden kedves rajongónkat sok szeretettel várunk!!! És ismét bebizonyítjuk, hogy zenekarunk igazából élőben is felveszi a versenyt vetélytársaival!!! A rendezvény egy párt által kerül megrendezésre, és ezúttal, már előre szeretném leszögezni, hogy mi csak a ZENE pártján vagyunk, és a politika nem befolyásol bennünket. Akárki hív meghívhat bennünket koncertre, mi szívesen játszunk. Mi szeretnénk minden rajongónkat boldoggá tenni!!! (Nomeg magunkat... :D)
::Dávid::
2007.05.05 - 2007.05.05. ZENE, KONCERTEK, TANULÁS, BALLAGÁS, ÉRETTSÉGI...
Ez a hét is furcsán telt. Kedden, azaz május elsején a Városligetben léptünk fel délután ötkor. Mivel a rendezvény ingyenes volt, ezért nagy szerencsénkre nagyon sokan eljöttek, és meghallgattak bennünket. Nem becsülök túl jól, de ennyi embert utoljára Metallica, meg Chili Peppers koncerten láttam. Hatalmas tömeg volt. Természetesen többnyire nem miattunk jöttek el. Az első pár sorban, kb 40 méteren nagyon sok rajongónk állt. Mögöttük felsorakoztak a "rocker-arcok" akik feltételezéseim szerint röhögni jöttek, és valami botrányosan gyenge produkciót, vagy playbacket vártak. Nagy örömmel jelentem, hogy nem kapták meg!!!
A koncert hangulat mindig egy kicsit más, de ezt akárki, aki zenéjét megpróbálta kirobbantani a poros próbateremből, az tudja. Ilyenkor teljesen más tudatállapotba kerül az ember, és egyszerűen mások a körülmények mint a próbateremben. Míg a próbateremben mindenki mindent hall, addig a nagykoncerten senki sem érzi belülről jónak a koncerteket, hiszen nem a jól megszokott arányokat hallja, nem a megszokott dolgokhoz alkalmazkodik. Mindemellett ottvan a közönség is... Minden egyes alkalmat nagyon élvezek, amikor egy-egy koncertet adunk a srácokkal. Ez egy más állapot, ilyenkor nem szab semmi sem határt, egy kicsit felszabadul az ember, és kiadja magából a legtöbbet a színpadon. Nem koncentrálunk semmi másra, csak a zenére. Ilyenkor kicsit kikapcsolhatunk... A próbákon is ezt a szabadságot érzem, azt, hogy felszabadít a zene, és hogy kiadhatok magamból olyasmit, amit magaménak érzek, és mindemellett még a gitáromon is játszhatok.. :) Angus Young (ha nem tudná valaki, akkor az AC villám DC gitárosa) mondta: "Szívedet kitárd, és tépjed a gitárt!!!".
A május elsejei koncert után természetesen jött az immáron nagy hagyományokra visszatekintő autogrammosztás. Én nagyon szeretek a rajongókkal beszélgetni, az egyetlen dolog ami nagyon tud zavarni, hogyha bábunak néznek, és csak a külső a fontos, és csak képet akarnak. Lehet hogy furcsa, de én sokkal inkább örülnék, ha először a zenémet hallanák meg az emberek, mintsem a külsőt. Szerintem ami belülről jön az a fontos, a többi nem számít. Így vagyok a zenével is. Jimi Hendrix, és a Red Hot Chili Peppers sem a külsejével hódít. Az a feeling, az a mentalitás, és mondanivaló, amit a zenéjük tükröz, többet ér nekem mindennél...
Másnap, május másodikán Budaörsön egy általános iskolát látogattunk meg, és adtunk nekik egy rövid koncertet, nem túl megszokott módon: egy kamionról. Elégedetten ugrottunk le szerintem mindannyian a kamionról, hiszen már látjuk a fejlődést, és azt is hogy zenénk egyre kiforrottabb, egyre inkább egyben van. Rajtavagyunk a témán, hogy mindannyian fejlődjünk, és ezen dolgozunk is, mihelyst van rá lehetőségünk, és tudunk közösen próbálni...
Péntekem a ballagásomról szólt, melyet majd megtekinthettek a Viva Tv egy műsorában is, ahol egy teljes napomat mutatom be. Természetesen tudnotok kell ,hogy pénteki nap, azért a hétköznapjaim nem így zajlanak többnyire, leszámítva a pénteket, ami mindig televan programokkal...
A hétvégémet tanulássan töltöm, hiszen közeledik az év végi nagy verseny; az érettségi. :) Hétfőn magyarral kezdünk, majd kedden matekkal, szerdán törivel foglalkozunk. Egy picit tartok a magyartól, de remélem azért menni fog... Én mindent megteszek lehetőségeimhez képest, lesz ami lesz. :)
::Dávid::
2007.05.05 - 2007.05.05. ZENE,KONCERTEK, TANULÁS,BALLAGÁS, ÉRETTSÉGI...
Ez a hét is furcsán telt. Kedden, azaz május elsején a Városligetben léptünk fel délután ötkor. Mivel a rendezvény ingyenes volt, ezért nagy szerencsénkre nagyon sokan eljöttek, és meghallgattak bennünket. Nem becsülök túl jól, de ennyi embert utoljára Metallica, meg Chili Peppers koncerten láttam. Hatalmas tömeg volt. Természetesen többnyire nem miattunk jöttek el. Az első pár sorban, kb 40 méteren nagyon sok rajongónk állt. Mögöttük felsorakoztak a "rocker-arcok" akik feltételezéseim szerint röhögni jöttek, és valami botrányosan gyenge produkciót, vagy playbacket vártak. Nagy örömmel jelentem, hogy nem kapták meg!!!
A koncert hangulat mindig egy kicsit más, de ezt akárki, aki zenéjét megpróbálta kirobbantani a poros próbateremből, az tudja. Ilyenkor teljesen más tudatállapotba kerül az ember, és egyszerűen mások a körülmények mint a próbateremben. Míg a próbateremben mindenki mindent hall, addig a nagykoncerten senki sem érzi belülről jónak a koncerteket, hiszen nem a jól megszokott arányokat hallja, nem a megszokott dolgokhoz alkalmazkodik. Mindemellett ottvan a közönség is... Minden egyes alkalmat nagyon élvezek, amikor egy-egy koncertet adunk a srácokkal. Ez egy más állapot, ilyenkor nem szab semmi sem határt, egy kicsit felszabadul az ember, és kiadja magából a legtöbbet a színpadon. Nem koncentrálunk semmi másra, csak a zenére. Ilyenkor kicsit kikapcsolhatunk... A próbákon is ezt a szabadságot érzem, azt, hogy felszabadít a zene, és hogy kiadhatok magamból olyasmit, amit magaménak érzek, és mindemellett még a gitáromon is játszhatok.. :) Angus Young (ha nem tudná valaki, akkor az AC villám DC gitárosa) mondta: "Szívedet kitárd, és tépjed a gitárt!!!".
A május elsejei koncert után természetesen jött az immáron nagy hagyományokra visszatekintő autogrammosztás. Én nagyon szeretek a rajongókkal beszélgetni, az egyetlen dolog ami nagyon tud zavarni, hogyha bábunak néznek, és csak a külső a fontos, és csak képet akarnak. Lehet hogy furcsa, de én sokkal inkább örülnék, ha először a zenémet hallanák meg az emberek, mintsem a külsőt. Szerintem ami belülről jön az a fontos, a többi nem számít. Így vagyok a zenével is. Jimi Hendrix, és a Red Hot Chili Peppers sem a külsejével hódít. Az a feeling, az a mentalitás, és mondanivaló, amit a zenéjük tükröz, többet ér nekem mindennél...
Másnap, május másodikán Budaörsön egy általános iskolát látogattunk meg, és adtunk nekik egy rövid koncertet, nem túl megszokott módon: egy kamionról. Elégedetten ugrottunk le szerintem mindannyian a kamionról, hiszen már látjuk a fejlődést, és azt is hogy zenénk egyre kiforrottabb, egyre inkább egyben van. Rajtavagyunk a témán, hogy mindannyian fejlődjünk, és ezen dolgozunk is, mihelyst van rá lehetőségünk, és tudunk közösen próbálni...
Péntekem a ballagásomról szólt, melyet majd megtekinthettek a Viva Tv egy műsorában is, ahol egy teljes napomat mutatom be. Természetesen tudnotok kell ,hogy pénteki nap, azért a hétköznapjaim nem így zajlanak többnyire, leszámítva a pénteket, ami mindig televan programokkal...
A hétvégémet tanulássan töltöm, hiszen közeledik az év végi nagy verseny; az érettségi. :) Hétfőn magyarral kezdünk, majd kedden matekkal, szerdán törivel foglalkozunk. Egy picit tartok a magyartól, de remélem azért menni fog... Én mindent megteszek lehetőségeimhez képest, lesz ami lesz. :)
::Dávid::
2007.05.10 - 2007.05.10. ÉRETTSÉGI KÖZBEN...
Már túlvagyok az írásbeli vizsgák közül 4-en. Magam mögött tudhatom a magyart, a matekot, törit, és az angolt. Holnap, azaz pénteken a német vár rám, de ettől tartok a legkevésbé... Majd június 18-án kezdődnek a szóbelik, addig lesz talán időm a tételekkel foglalkozni. Nomeg lesz időm végre zenélgetni, gitározgatni rendesen...
Az érettségi gondolataimmal ellentétben nagyon könnyűnek tűnt, ám közel sem biztos hogy ezt jegyeim is tükrözni fogják...
Nagyon sok reakciót olvastam a blogommal kapcsolatban. Sokan írnak koncertjeinkről, a NoThanxről mint jelenségről... Ennek megfelelően egy picit írnék ilyesmi témában is... Lassan 6 éve gitározom. Voltak akik azt mondogatták, milyen gyenge hangcuccunk van, milyen bénán szól. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy én nagyon keményen megdolgoztam a cuccaimért. Nekem sosem vették meg azt amire igazán vágytam. Így dolgoztam érte, nem is keveset, szórólapot szórtam, és minden lehetőséget megragadtam. De szívesen tettem, és én voltam és vagyok a legboldogabb,hiszen sikerült megvennem az „álomcuccot”. Tudom hogy ez nem a leg felsőbb kategória, de nekem tetszik a hangja. Sokan érintették gitártudásomat. Erről nem tudok mit mondani, egyre inkább azt érzem hogy nem tudok gitározni. Hiszen ahogy egyre jobban, egyre többet foglalkozik valaki a hangszerével, rájön hogy mennyi mindent nem tud még. Ezalól én sem vagyok kivétel. Viszont kétségtelenül örömet jelent nekem a kedvenceimet játszani, megtanulni a számaikat... Gondolok itt a már elég sokat emlegetett Red Hot Chili Peppersre, és Jimi Hendrixre. Órákat tudok eltölteni szobámban lemezeikkel, és sok mindent, pl Hendrix bácsitól el lehet sajátítani... Nagyon sok zenekartól tanulok meg számokat, de többségükben nincs túl nagy kihívás. Persze a Hendrixekkel azért néha lehet szenvedni... Fejlődésem miatt szükséges lenne metál zenéket hallgatni, vagy instrumentálisokat (John Petrucci, Steve Vai, Joe Satriani) de ezek a zenék nagyon nem állnak közel a szívemhez. De minap megtaláltam a megoldást: Gary Moore. Tőle van mit tanulni. Nagyon sok stílusos improvizációt játszik, saját számai is nagyon összetettek, ha az ember figyel, és megtanulja, nagyon sok nagyonjó technikát sajátíthat el...
Kicsit az együttesről. Mi amikor a meghívóink biztosítani tudják az élő koncert lehetőségét, igyekszünk élni vele... Ez azt jelenti hogy ahol csak lehet, élőben játszunk. Ez mindig más mint egy próba, élőben nehezebb játszani, ugyanakkor nagyobb élmény. Az élő koncertekben benne van a lehetőség, hogy hibázunk, de emberek vagyunk és nem robotok... Ahogy egyre több koncertünk van úgy mi is egyre inkább belejövünk. Senki sem volt profi amikor kezdte. Pláne nem ilyen fiatalon. Apropó fiatalság. Tokio Hotel. Nemtom eldönteni hogy játszottak-e már élőben... Ebben légyszi legyetek segítségemre... Nem akarok itt háborút kezdeni a TH-sokkal csak szimplán kíváncsi vagyok, mert nem tudok róluk semmit...
::Dávid::
2007.05.17 - 2007.05.17. COMET,SZÜNET,KONCERT...
A héten szerencsére már nincs sulim, mivel túl vagyok az érettségin. Jót tesz nekem ez a kis szünet. Napjaim többnyire azzal telnek, hogy gitározom, találkozom a barátaimmal, és kipihenem az írásbeli fáradalmait, hogy majd megújult erővel kezdhessek el a szóbelire készülni.
Hétfőn délelőtt a VIVA COMET díjátadó sajtótájékoztatóján vettünk részt. Nagyon örültünk mindannyian ennek a jelölésnek, bár az esélytelenek nyugalmával indulunk... Legalábbis szerintünk. Jó érzés volt odaülni a Magyarországon már jól ismert arcok közé, bár igazából én nem sorolnám oda magam. Nagy örömmel vettem észre, hogy ők eléggé közvetlenek. Legalábbis egymással biztosan. A No Thanx valahogy egy kicsit különc volt, de ez nem csak tőlünk függött, hiszen szerintem nyitottak voltunk mindenre... A sajtótájékoztató után svédasztal fogadta a „népet”...
Hétfőn még résztvettünk az Interaktív műsorban is, továbbá forgattunk egy Nagyítót is.
Május 5-én egy hatalmas koncertünk volt Mátrafüreden, a bobpálya mellett. Szerencsétlenségünkre ingyenes rendezvény volt, - ami még nem is lett volna baj - sajnos sok megbátorodott NoThanx ellenes emberrel álltunk szemben. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy annak a többszáz NTX-et szerető fiatalnak nagy örömet tudtunk szerezni, és persze nem utolsó sorban magunknak... A koncert jól sikerült, szerintem már egyre kiforrottabb a produktum, még a végén egész jó lesz, bár nem akarom elkiabálni...
A héten ezúttal nagy dobásra készülünk, mert szülővárosunkban, Szombathelyen fogunk fellépni, az Irigy Hónaljmirigy együttes előzenekaraként... Próbáljuk a legtöbbet kihozni magunkból, és egymásból...
::Dávid::
2007.05.22 - 2007.05.22. SZOMBATHELYI KONCERT,KÉSZÜLŐDÉS,PRÓBÁK...
Hatás után ellenhatás. A szombathelyi koncerten megtörtént az, amire a mátrafüredi után nem számított senki... Persze reméltük, hogy sokan lesznek a bennünket kedvelők, de hogy ennyire!!! Nagyon örültem a káprázatos közönségünknek, igyekeztünk az alkalomhoz és a helyzethez mérten a legtöbbet kihozni magunkból... Nagyon remélem, hogy ezzel sokmindenkit boldogabbá tehettünk...
A koncert megkezdése előtt, már fél 5-re odarendeltek bennünket a szombathelyi „ojektumba”. Nem értettem a nagy sietséget, ugyanis mire odaértünk, még a színpad sem állt fel teljesen. Így nagyon sok idővel rendelkezdtünk, mellyel hirtelen nem tudtunk mit kezdeni... Ígyhát bepakoltuk a cuccokat az arénába, és élveztük a kontrasztot az Irigy Hónaljmirigy-esek és a mi cuccaink mennyisége, mérete, minősége között... Ezen fontos dolgokon tűnődve rájöttünk, hogy nem izgalmas a tevékenységünk, így meglátogattuk öltözőnket, ahol eddigi legbőségesebb ellátás fogadott... Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezőknek kedvességüket!!! Volt ott minden mi szem száj ingere.
Körülbelül egy óra múlva megérkeztek a Mirigyes-srácok. Nagyon elcsodálkoztam, hihetetlenül közvetlenek voltak, és teljesen pozitívak irányunkban. És ami a legjobban tetszett, hogy alapjáraton olyan jó arcok, hogy a zenéjük kreativitásuk visszafogott, és lebutított verziójának tűnik... Kb. 2 órás beállásuk után következhettünk mi, gyorsan felpakoltunk, amilyen gyorsan csak tudtunk beszereltünk, belőttük a hangzásokat, és mire végére értünk, a közönség elkezdte elfoglalni a helyét.
Visszatértünk kis búvóhelyünkre, ahol jókedvű beszélgetéssel, és az immáron szokásos ökörködéssel vártuk a koncert kezdetét. Az IHM-esek mellett volt az öltözőnk, nagyon sok érdekes zaj szűrődött ki a kulcslyukon, valószínűleg nagyon mulathattak, vagy hozták a formájukat..
Showtime. Felkonferálás után elfoglaltuk a színpadot, és hatalmas sikolyok közepedte belekezdtünk első számunkba. Mivel csak egy óránk volt közönségünk boldogabbá tételére, ezért a legütősebb számokat válogattuk össze, hogy mindenki együtt tombolhasson, örülhessen, ugrálhasson velünk....
Ezúttal már minden picit rutinosabban működött, mi is egyre jobban érezzük magunkat a színpadon. Erik teljesen beleélte magát, és nagy magabiztossággal vezette a vele együtt éneklőket... Peti is egyre többet mozgott, tényleg kitett magáért. (Apropó, szólnom is kell neki, hogy a Stofival kötött fogadásának eredményét be kell hajtania...) Dani a szokatlan, nem megszokott dob ellenére profin hozta a ritmust, de ezt tőle már megszokhattuk... Drága öcsém pedig elszabta azt a pántot, amit nagylelkűen még én ajándékoztam neki... Sokan kérdezték hogy miért ült le öcsikém a koncerten. Hát nem a fáradtság volt az oka...
Összességében a koncert nagyon jól sikerült, talán ez volt az eddigi legjobb... Még van hova fejlődni, de már tudjuk miken kell dolgozni... Annak ellenére hogy ez még csak a 7. koncertünk volt, nagyon jó színvonalat hoztunk. Az idő múlásával majd egyre kiforrottabb és érettebb lesz a műsor is...
Lassan elkezdek készülni a szóbelikre, amit magyarból, töriből, németből, és angolból fogok elkövetni majd június 19, vagy 20-án... Majd szorítsatok értem...
Azon gondolkodom, hogy esetleg kellene a honlapunkra egy moderátort szerezni, hiszen az „anti NTX-esek” egyre inkább elszabadulnak... Remélem erre találunk valami megoldást, ezért előre is köszönöm türelmeteket, és kitartásototkat, és erőtöket a fórumba. Apropó fórum. Muszály megemlítenem: egyre többen adják ki magukat együttestagnak, kérlek benneteket, hogy ne túl naívan álljatok a dolgokhoz, hiszen egy kiírt név nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető személy ír. Ilyen szempontból hátrányos az internet oly nagyra becsült anonimitása...
Ne felejtsétek el:
ma este ismét lehet velünk beszélgetni a V.I.P. szobában!!!
::Dávid::
2007.05.22 - 2007.05.22. AZ EMO-RÓL...
Ejthetjük „emó”-nak vagy „imó”-nak, de már mindenki tudja miről van szó... Fontosnak tartom hogy beszéljek róla, hiszen ez a három betű nagyon sok emberre nagy hatással van, ennek megfelelően lehet valaki emo-s vagy anti emo-s, de nagyon sok félreértés származik ebből a rövidítésből.
Eredeti formájában az „emo” kifejezés a 1980-as évek közepén a washingtoni hardcore punk szcéna hangzásvilágának és az ehhez köthető zenekaroknak a leírására szolgált. A későbbiek folyamán ugyanezt a stílust nevezték „emocore”-nak is, ez utóbbi az „emotional (érzelmes) hardcore” rövidítéseként szolgált. A ’90-es évek közepétől kezdve alkalmazták a szót az emo első hullámában feltűnt Fugazi zenekar nyomdokait követő indie rock zenekarokra is. Ez a stílus a ’90-es évek végére vesztett szerepköréből. Az Indie-emo igazából a ’90-es évekig volt nagyon sikeres, és mint mindig, a stílus-trendek és ízlések változása során egyre kevesebben érdeklődtek iránta.
Ahogy a megmaradt indie emo együttesek az érdeklődés központjába kerültek, újabb együttesek egyre populárisabb hangzást teremtettek, amelyre a „zeneipar” végülis rányomta az „emo” bélyeget. Emellett, ahogy az „emo” szó a múltban is együttesek változatos körét jelölte, a mai emo zenekarok még bonyolultabb és összetettebb, ami a kifejezés használatát rendkívül megnehezíti.
Már sok mindent tudunk az emo-ról, de még mindig nem tudjuk stílusilag behatárolni. Az emo igazából egy pop, punk, rock, indie, olykor metal, hardcore, funk, azaz nagyon sok fajta zenei stílus keveréke. Így nagy az alkotói szabadság... Minden emo együttes általában törekszik a dallamos, könnyen megjegyezhető énekekre, az olykor nagyon elvont mondanivalók szintén nagy szerepet játszanak. A zenei körítés mindenütt más... Jellemzőek a nagy ellentétek, amit szinte minden dal sugároz. Olykor épphogy suttognak a gitárok, szép dallamokkal egy egyéni érzésvilágot keltenek a hallgatókban, a következő pillanatban már torzítottan szólnak, és szívüket, lelküket beleadva sikítanak végig egy számot...
A többnyire negatív szöveg a hallgatóra is nagy hatással van. Manapság sajnos gyakran társítják ezt a hátom betűt az öngyilkosságokkal, az azonos neműek imádatával. De az egész nem erről szól. Itt az érzékeny emberek érzésvilága jelenik meg a zenében, ami az ő gondolataikkal foglalkozik, és ettől érzik nagyon magukénak a zenét...
::Dávid::
2007.05.24 - 2007.05.24. AZ ELSŐ GITÁRTÓL a MOSZKVICSBUSZSLUSSZKULCS-ON ÁT A VOODOOBOX-IG...
Sokan írtatok arról, hogy vajon miért csinálom ezt az egészet. Miért ez a stílus, mi írjuk-e a számokat, és egyebek. Ezekre szeretnék egy kis választ írni.Most megírnám hogy miért van ez az egész:
6 éve, nyolcadikas koromban megkaptam életem első akkusztikus gitárját szülinapomra. Nem volt egy drága hangszer, alig érte el az 5 jegyűek határát az ára, de nem ez számított. 2 évig résztvettem egy csoportos gitárkurzuson, ahol megszerettették velem a hangszert, ami később egész életemre hatással van, lesz..
Gitártudásom fejlesztése érdekében otthagytam a kurzust, többet akartam tudni, hamarabb, és persze gyorsabban. Vörös démon angoltanáromon keresztül kerültem a későbbi NTX másik gitárosa, Csánk Péter kezei alá. Petiről tudni kell, hogy végtelenül precízen játszik, és nagyon szereti az instrumentális zenéket, és idejét többnyire gitárvirtuózok technikájának elsajátításával tölti. Mindig is, még most is felnézek rá, mint gitárosra... Ő nagyban hozzájárult a fejlődésemhez, közel egy, másfél évig aktívan tanított, ezután ő elkerült Budapestre, és nem nagyon volt ideje rám, ritkábban találkoztunk. Már azt hiszem akkor egyfajta barátság szövődött köztünk, összekötött bennünket a zene, sokáig terveztük egy gitárcentrikus együttes létrehozását. Erre két évet kellett várnunk...
Ezalatt a két év alatt a Moszkvicsbuszslusszkulcs névre hallgató együttesben tevékenykedtem aktívan, öcsémmel, és jó barátainkkal, akik szintén egy testvérpárt alkotnak. Már itt is saját számokat játszottunk, jó sok feldolgozással. A számok írásában Bálint és én vettünk részt a leg aktívabban, de természetesen mindenki hozzátette a maga ötleteit. Úgy gondolom, nem mindenki született költőnek, zeneszerzőnek, szövegírónak, hangszerelőnek, énekesnek, gitárosnak... Tehát aki jól énekel, nem biztos hogy szöveget is, és dallamot is tud írni hozzá. Én például nagyon szeretek zenéket írni, egy elképzelt gondolatvilághoz, vagy egy adott költeményhez, aminek már megvan az alapvető hangulata. Szövegek terén ki tudom magam fejezni, de közel sem olyan szépen mint mások, (így könnyen beletörődtem abba, hogy szövegszerző már nem nagyon leszek) a prozódiai problémákon viszont már tudok segíteni. Minden együttes, így mi is megjártuk a magunk útját, és közösen fejlődve egyre jobb lett az egész... Ez nagyon jellegzetes, „moszkvicsos” hangzás volt, rock-os, punk-os, kicsit alternatív stílusban.
Nagyon sok fajta zenét hallgatok, így hajtott el a gondolat egy újabb zenekar alapításához. Ez az együttes később a VoodooBox nevet vette fel. Itt számomra egészen az első próbáig nem derült ki, hogy kikkel fogok játszani, csak az hogy mit. Mindannyian Red Hot Chili Peppers, és Jimi Hendrix fanatikusak voltunk. Így már első próbán, előre meg sem beszélt számokat tudtunk játszani. Balázs, és Zoli (a gitáros és a basszeros) már nagyon összeszokott párost alkottak, mindketten nagyon precíz zenészek, és nagyon szabad szelleműek, elkötelezettek... Zoli például az összes Chili Peppers számot tudta, amibe csak belekezdtem... Ez a fajta hozzáállás nekem picit új volt, de egészen gyorsan próbáltam felvenni a ritmust a Blues-zenék világában, az improvizációk terén, és igyekeztem felnőni a feladathoz... Danit, a későbbi NTX dobosát is itt ismertem meg. Ahogy megláttam a kezében a dobverőt, már tudtam hogy mi következik. Dani teljes szívvel, beleéléssel verte a dobot, és az egész Voodoo Box nagyon egyben volt... Itt követtem el életem egyik legnagyobb hibáját...
Folytatás következik...
::Dávid::
2007.05.25 - 2007.05.25. VOODOOBOXTÓL A NO THANXIG...
A már akkor szerveződő, néha próbáló NTX miatt nagyon sokat kellett stúdióba járnom, hiszen akkor már pár számunk megvolt, a „soha sem leszek más”, és a „csak ami jár”... Így sajnos a többnyire hétvégi időpontok miatt nem jutott időm a VoodooBox-ra, így sok próbára nem tudtam eljárni, így ők (az én nagy bánatomra) új gitárost kerestek, ami egy érthető lépés volt, csak számomra nagyon fájdalmas... Ekkor még én voltam az énekes poszton, mindemellett gitároztam is az együttesben. Basszusgitárnál az öcsém, Olivér volt, Csánk Peti a gitárnál, és természetesen a dobnál pedig Dani. Próbákon összeraktunk jópár számot, és úgy gondoltuk, hogy erről az együttesről nem csak Szombathelynek kellene tudnia, így jött az ötlet, hogy keresünk egy producert, aki segít nekünk elindulni a „zenei pályán”. Peti ekkor nyáron dolgozott Lángos-sütőként a strandon, és egy munkatársának a feleségének a férje volt az, akit kerestünk, egy fiatal, elszánt pruducer, Zoli. Nagyon sok produktum futott már a keze alatt, és megvoltak a megfelelő kapcsolatai. Elhívtuk egy próbára. Valószínűleg magával ragadta az a hangulat, amit létrehoztunk, így társával, Zsoltival együtt elkezdtünk dolgozni a demó lemezen, sikerben reménykedve.
Ezt a lemezt elküldtük a jelenlegi kiadónkhoz, akik nagyon ráharaptak a csalira, így kezdetét vette a lemez készítése, körülbelül 1 évvel ezelőtt...
Mivel nem éreztem magam jó énekesnek, (ami egyébként így is van) és inkább a gitárra szerettem volna koncentrálni, így jött az ötlet, hogy keresek egy énekest. Eriket Horvátzsidányban, egy horvát fesztiválon találtam meg, ahol horvátul beszéltek. Hogyan is kerültem ide? Barátnőm értesített arról, hogy Erik az iskolai ünnepeken visszatérő énekes vendég... Elhatároztam, hogy meghallgatom. A színpadon állva Erik nagyon magabiztos volt, és meggyőzően mozgott, így határoztam el, hogy elhívom egy próbára, és ha van kedve, akkor kipróbálhatja magát... Így is lett, Erik támogatta az ötletet, így lett mára a No Thanx énekese...
Az idő nagyon sürgetett bennünket, és a kiadót, és mindenkit, így igyekeztünk számokat írni a lemezre. Én személy szerint 4 számban közreműködöm, ezek pedig a „Csak ami jár”, „Soha sem leszek más”, „Életnek vendége”, „Égi angyal”. Ezen számok közül három közös szerzemény, de az „Égi Angyal” c. számot teljes egészében én írtam, csupán a szöveget önötte szebb formába Orbán Tamás szövegíró. Mint említettem, az idő nagyon hajtott bennünket, szinte hétről hétre egy-egy új számot kellett volna írnunk. Mivel az együttesből senki sem született szövegírónak, és nyilván ennyi idősen nem sok élettapasztalattal rendelkezünk, ezért kerestünk egy szövegírót, aki megvalósítja gondolatainkat, így kerültünk a kiadón keresztül kapcsolatba Orbán Tamással, aki a lemez szövegeinek nagy részét írta. Az idő továbbra is hajtott minket, és egyre több számot vártak... Ez a legnehezebb dolog, hiszen egy „művész”-t szerintem nem lehet siettetni, egyszer van bennünk töltés egy jó számhoz, máskor alig akadnak gondolatok... Ennek folyományaként kerültek mások szerzeményei a listára. Ezeket a szerzeményeket többnyire nem a jelenlegi formában kaptuk, szinte csak a dallamot, és a kíséretet vettük át, így saját képünkre formáltuk őket, megfelelően a mi zenei világunkba hangszereltük, és nekünk megfelelő, bennünket tükröző szövegek kerültek rájuk, lényegében már nem is hasonlítottak az eredeti számokra...
Tehát a siker nem jött könnyen, munka nélkül, hirtelen. Csak a köztudatba robbanásunk volt ilyen. Egy hirtelen a semmiből megjelent zenekarra mi mást mondanának az emberek, hogy összerakott banda, így egyből a Tokio Hotel jut az eszébe mindenkinek. Mi nem akarunk a Tokio Hotelre hasonlítani, eszünkbe sem jutott!!! Az egyetlen közös dolog köztünk, hogy fiatalok vagyunk, és zenélni próbálunk... Ebben a pillanatban, amikor „magyar Tokio Hotel” jelzővel startoltunk, sokszor meginogtam, de elhatároztam, hogy márpedig akkor is meg fogom újítani a hazai zenét, és a fiatalokat elmozdítom a playback, a számítógépek, egyéb káros szokások irányából, és az életre, együttesek keresésére próbálom buzdítani, továbbá azt is bebizonyítom, hogy egyáltalán nem vagyunk Tokio Hotel. Mi egy egyedi banda vagyunk, nagy egyéniségekkel, ami nem összehasonlítható más együttesekkel... Zenénk nem csak a nálunk fiatalabb „nemzedéket” érinti, hanem elsősorban a mi korosztályunkat is, de mindenki megtalálhat jópár olyan gondolatot is, amin elgondolkodhat, esetleg életére is kihatással lehet. A szövegeink, zenéink, koncerteink, feldolgozásaink elsősorban nekünk okoznak örömöt, de ha ezzel másoknak is örömet szerezhetünk, esetleg többé tehetünk, akkor mindegy, hogy 30-an, vagy 4 millióan vannak, mi csak örülünk annak, hogy örömet szerezhetünk... Fontosnak tartom, hogy az együtteshez „külsősök” ne előre eldöntött véleménnyel álljanak hozzá, és hallgassák meg, ilyenkor próbáljanak elvonatkoztatni ezektől a tényezőktől, és igyekezzenek csak a zene, mondanivaló, koncert alapján dönteni...
Megkérdezhetitek, hogy miért vagyok bennt az együttesben. Itt a válasz: a barátaimmal lehetek, a gitáromon játszhatok, élvezhetem a zenét, idővel teljesen kibontakoztathatom magam, hiszen a második lemezre a készülést már most elkezdtem, mivel sokkal több számot szeretnék megjelentetni rajta, ezzel is kifejezni érzéseimet, gondolataimat, és nézeteimet... Boldoggá tehetek sok embert, a jófajta élőzene felé mozdíthatom a fiatalokat... Ezen „nemes” elvekért igazán megéri küzdeni!!!
::Dávid::
2007.05.30 - 2007.05.29. BRAVO OTTO DÍJ, HÉTKÖZNAPOK...
A múlt héten pénteken ismét a Viva Tv Interaktív műsorának vendégei lehettünk, Lola napon. Ezúttal Erik nélkül jelentünk meg, hiszen ő ekkor már valószínűleg osztálykirándulásukon, a horvát tengerparton mulatta az időt. A felvételről Dani is hiányzott, neki itthon kellett maradnia, mert a dobvizsgájára kellett készülnie. Rendszerint kocsival járunk a fővárosba, ezúttal egy meglehetősen furcsa természeti jelenséggel találkoztunk. Az autópályán haladva, nagy, sötét eső-felhőket fürkészve vártuk az eső bekövetkezését. Előretekintettünk az úton, és azt láttuk, hogy az út egy „eső-fal”-ba visz bennünket. Száraz úton haladva két méter alatt megváltozott minden. Olyan volt, mintha egy autómosóba jártunk volna be. Az eső eszméletlen mennyiségben borult ránk.
Szombaton csináltunk egy nem túl hosszú próbát, Erik nélkül. Egy egész „zene szerű” számot raktunk össze, Vinnie Moore-tól a Rain-t. Az a jó a számban, hogy -egy gitárvirtuóz játssza eredetiben- olyan érzéseket visz bele a gitárjátékába, amitől még egy gitárokhoz, és zenéhez is alig értő hallgató is egy más világba kerül... Ezt ezentúl szerintem koncerteken is hallhatjátok, a szólót felesben Petivel játsszuk!!!
Dehát nem ezen jelenségekért olvassátok a blogomat. Vasárnap a Bravo Otto díjkiosztóján vettünk részt. Már az is nagy dolog volt nekem, hogy ottlehettem, és bejuthattam a VIP részlegbe... Nemcsak ez a vágyam teljesült, hanem még egy díjra is jelöltek bennünket. A mi kategóriánk „Az év felfedezettje” nevet viselte. Tulajdonképpen 4 hónapja vagyunk a köztudatban, és már eddig eljutottunk... Nem semmi... Nem elég, hogy jelöltek bennünket, de még meg is nyertük a díjat!!! Ez mindenkit hatalmas örömmel töltött el.
Nagyon sok fiatal volt kíváncsi a rendezvényre, szerencsénkre nagyon sokan voltak, akik csak miattunk jöttek el. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK!!! Időnket többnyire autogramm osztással, díjjal való fotózkodással, és fél élő fellépéssel –Erik élőben énekelt- töltöttük. A fellépés eléggé viccesre sikeredett, de szerintem mindenki nagyon élvezte. Bemutattam a nagyérdeműnek az új gitáromat is... Mindennek ellenére szerintem sokkal jobban örültünk volna, ha kaptunk volna egy-egy kábelt, a gitárosok tiszta és torz csatornát, Dani pedig mikrofonokat a dobjára. Nem megy nekünk ez a fél-élő fellépés. Ezt nagyon sokaktól megkaptuk, de mi is egyetértünk, élőzene pártiak vagyunk... Természetesen érthető volt ez a megoldás, hiszen nem lehet megoldani, hogy mindenki élőben játsszon márcsak az átszerelések miatt sem...
Ezután következett mindannyiunk nagy kedvence: együtt felmentünk a színpadra tombolni. Hatalmas partit nyomtunk hátul Petivel, tánctudásunkat szerencsére az előttünk álló Lola és táncoslányai takarták...
A díj átvétele után egy nagy fotózás következett... Ezután volt időnk ismét a rajongókkal foglalkozni... Az autogramm osztás után sikerült pár ismert, többnyire zenei pályán mozgó emberrel beszélnünk, nagyon nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy ott állhattunk mellettük, és beszélhettünk velük, nagyon sok szimpatikus egyéniséggel találkoztam. Autogramm osztogató sorozatok között próbáltuk jólérezni magunkat, szerencsére ezúttal nem maradtunk társaság nélkül: Lola, majd később Tóth Gabi is csatlakozott a „másik nemzedék mozgalom alapítóihoz”. Így közösen próbáltunk ünnepelgetni autogrammosztások közepedte, míg időnk engedte. Sajnos nem tudtunk sokáig maradni, hiszen Szombathelyre kellett még mennünk... Ez a távolság hátránya...
Hétfőn újabb próbát tartottunk. Furcsa élmény volt, mert mindenkinek melege volt, fáradtak voltunk, kinnt pedig esett az eső. Elpróbáltuk a koncertlistánkat, Peti elment pestre, mindenki más meg haza...
::Dávid::
2007.06.05 - 2007.06.05. HÁROM NAP,HÁROM KONCERT,HÁROM KÍVÁNSÁG...
A múlt héten ismét egy három napos kikapcsolódás következett, három koncerttel Tiszafüred-Szeged-Csepreg összeállításban. Május 31-én megkeztük hosszú túránkat, először Pest felé tartottunk, hiszen másik gitárosunkat, Petit akartuk felvenni. Utána folytattuk utunkat Tiszafüred felé... A helyszínre érkezve, nagyon barátságos fogadtatásban volt részünk. Ez egy kamaszfesztivál volt, azaz nagyon sok fiatal egy hatalmas kempingben... A koncert kezdetére már eléggé sokan voltak a közönség soraiban, amikor felcsendült első dalunk, „Csak ami jár” címmel. Nagyon pörgős, ütős koncert volt, Dani dobszólójával, és egy instrumentális számmal egészült ki a műsor... A koncert után autogrammosztogatás következett, miközben a színpadon egy DeeJay pörgette a lemezeket... Autograbbosztás közben arra lettem figyelmes, hogy kb. 20 fiatal fiú, jófajta kanbulit csapott, egymással táncolt, 60 százalékuk meztelen felsőtesttel... Elkapott a röhögőgörcs nem is egyszer.
A koncert után elfoglaltuk szállásunkat a kempingben, majd gyomrunk érvelő beszédének igazat adva felkerestük a legközelebbi pizzériát.A Tisza tó partján leltünk rá egyre, ahol jó nagyot kajáltunk, közben kielemeztük a koncertet, meg sokat beszélgettünk..
A szállásra visszaérve tettünk egy kis kalóriaégető sétát, fogy feltérképezzük a terepet, és a tábor valódi lényegét... Mivel minden kihalt és üres volt, ezért egy kőháznál ültünk le beszélgetni, Petivel és Tomival. A többiek már elmentek aludni. Közben egyre többen csapódtak hozzánk, mi meg nem győztük mesélni naaagy történeteinket, gyakran egymás szavába vágva... Hajnali 3kor lefeküdtünk aludni, azzal a tervvel, hogy producerünk feje mellé hajnali 5kor odaállítjuk a kissé hangos erősítőmet, ládámat, és egy meglehetősen hangos ébresztőben részesítjük... Persze hogy elaludtunk...
Reggel 7kor eszméletlen hangerővel keltett bennünket a „Hip-hop minden reggel...” c. szám. A ház beleremegett, belül a basszus olyan rezonanciákat keltett, amit épp eszű ember nem képes elviselni, így mi is felkeltünk. Persze én voltam a legutolsó, de ez mindig így van... A napi programokat hallgatva nagyon szimpatikusnak tűnt a 9 órai focimeccs, így miközben összepakoltuk a cuccainkat, mindenki átvedlett fekete No Thanx pólóba, rövidnadrágba, tornacipőbe, így egységes csapatként közelítettük meg az objektumot, ahol akkor már meccs folyt. Kb 25-30an játszottak a pályán, de ez bennünket nem zavart különösebben, azonnal kihívtuk őket egy meccsre. „Mindenki a No Thanx ellen!”... Képzelhetitek... Tomival, együtt 6-an voltunk... Az eséllytelenek nyugalmával indultunk, gondoltek focizunk egy kicsit, közben fogyunk, jólérezzük magunkat, meg másoknak örömet okozunk vereségünkkel.. De nem így lett. Nagyon szemfüles gólokkal sikerült csapatunkat boldoggá tenni, egy jó órás futkozás után (napon, fekete pólóban ) sok-kevésre nyert az FC No Thanx...
Utunk június 1-én Budapestre vezetett, ahol délután újabb fotózás vette kezdetét. Szerintem ezek a képek nagyon fognak tetszeni nektek, és érdemes lesz Petit nézni, szerintem nagyon sok szívet fog megdobogtatni látványa... Ennek eredményét remélem minnél hamarabb magazinokban, poszteren, vagy a weblapunkon láthatjátok, én is nagyon kíváncsian várom már a képeket...Későn este értünk haza, így mindenki a kaja-alvás kombinációra szavazott, a másnapi két koncertre való tekintettel.
Másnap utunk Szegedre vezetett, ahol a város határát átlépve defektet kaptunk. Murphy. Szerencsére nagyon sok kedves, segítőkész ember él ott, így közös erővel sikerült egy jó fél óra alatt problémáinkkal megküzdeni... A koncert helyszínére érve hatalmas üdvrivalgás fogadott bennünket... Gyors pakolást követően megkezdtük a koncertet, ekkorra már az első sorban örömtől ittas szemeket fedeztünk fel... A koncertünk ismét jól sikerült, olyannyira, hogy még a No Thanxet nem szeretők is víg táncba fogtak, és énekelték velünk a dalokat... Koncert után gyors elpakolás következett, miközben mi autogrammokat osztogattunk, képeket csináltunk. És már indulnunk is kellett új célpontunk, Csepreg felé...
Az út ismét hosszú volt, az együttes fáradt, többnyire mindenki alvással töltötte ezt a köztes időt. Csepregre érkezve feltörtek a régi emlékek. A sátor ugyanott állt, mint mikor EU csatlakozáskor, Metalforce, és Lord koncerten, több mint 2 éve. Jó barátom, Bálint, aki eljött a koncertre, meg is jegyezte: „Emlékszem, amikor a focipálya felől széles mosollyal közeledtél, oldalaidon egy-egy lánnyal...” Hát igen volt ilyen is... De higyjétek el, ez nagyon különleges alkalom volt, nem voltam az a nagy hódító... Csepregen 21kor kezdtünk, ez egy olyan koncert volt, ahol hallottam magamat, a Dani pergőjét, meg nyomokban az éneket. Ennek ellenére kívülről állítólag minden jó volt. Ennek őszintén örültem... Újabb fontos tanulságokat vontam le a koncert során. Ha nem jók a kontrollok, nem szabad elkezdenünk játszani, továbbá nem érdemes a lámpához közel állni, mert leizzadom az arcomat...
Boldogan, de nagyon fáradtan hazaértem, lelkiekben már a szóbelire való készülődésen filozofáltam... Nagyon tetszett ez a három nap, köszönöm szépen mindenkinek, aki ennek részese volt!!!
::Dávid::
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
